Gondolataim a Strázsahegy nevének eredetéről

A monori Strázsa újságban 2005-ben megjelent írásom átdolgozott, de nem kiegészített változata, mert folytatása következik...

Tóth Gábor vagyok, születésemtől Monoron lakom, ezért különösen érdekelnek a helytörténettel kapcsolatos dolgok. Nem vagyok történész sem nyelvész, egyszerű iparosként kezdtem foglalkozni az ilyen jellegű kérdésekkel. Azt hiszem most olyan összefüggést találtam a Strázsaheggyel kapcsolatban, ami Monor újdonságokat kereső lakóit érdekelheti, ezt szeretném önökkel megosztani.

A Strázsahegy szó jelenleg elfogadott magyarázatát mindenki ismeri: a török időkben e magaslatról figyelték a strázsák (őrők) a hadak vonulását.  Strázsa: Szláv, régies, katonai 1. őr 2. őrség 3. őrhely (forrás: Bakos Ferenc  Idegen szavak és kifejezések szótára.)

Ezzel, ha nem vagyunk elég kételkedők, tökéletesen és érthetően meg lehet határozni a strázsa szó eredetét.

Számomra a legrégebbi kétséget a szó leírása okozza. Az elején a mássalhangzó torlódás nem jellemző a magyar szavakra, ez akkor tűnik még fontosabbnak, ha a környező helyneveket is tanulmányozzuk pl. Tete, Mádi, Berek, Laposhegy. Ezek mind magyar szavak-nevek. Ebből az következik, hogy az itt élők, akik a neveket adták magyar anyanyelvűek voltak. Innen már kis lépéssel eljuthatunk ahhoz a megállapításhoz, hogy a Strázsahegy eredetileg nem Strázsahegy néven volt ismert. Erre már nagyon régen rádöbbentem. "Monor határában az Isterázsa nevű hely..." (Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, I. kötet, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) Előkerült az amit régóta sejtettem: ennyi magyar név közé nem illik a strázsa név a maga nyelvtörő mássalhangzó torlódásával. Isterázsa: amikor kimondjuk, úgy hangzik mint egy bizsergető vallomás.

De mit jelent? Honnan kapta a nevét? Nagy bajunk, hogy elfelejtettünk az anyanyelvünkön gondolkodni, már nem értjük mit beszélünk és mit írunk. Ennek feloldásához ajánlom dr. Halász János, Prácki István, Kiss Dénes írásait, könyveit, amelyek újra értelmet adnak a mindennap használt, de már "ismeretlen" jelentésű szavainknak.

Az Isterázsa szót a részeire bontva a következőt kapjuk:

Ister: tudjuk, hogy a Duna folyó nagyon régi neve (Práczki István Minek nevezzelek című könyvében a szót az őstér jelentéssel magyarázza) saját véleményem, hogy az éltető víz mellé települő őseink ezt megerősítik.

Zsa: számunkra ez a fontosabb, ez adja a megfejtést. A továbbhaladáshoz szükségünk lesz az ősi rovásírásunk ismeretére, ugyanis a megfejtés részben abból a ABC-ből tárul elénk.

A székely Magyar rovás ABC (forrás: Varga Géza)

A második segítséget Koricsánszky Atillától kaptam, ő az ősi írásunkkal foglalkozik, könyveket ír és előadásokat tart. Egyik előadásán a magyar házak elrendezése, alkotórészei és az ősi írásjelek formai egyezéséről beszélt. Ez nagyon fontos, mert a házak az életben maradáshoz szükséges építmények, de egyben jelentést hordozók is voltak egészen a XX.század közepéig. Ekkor a házak még a nemzetre, tájegységekre jellemző rendszer szerint épültek.

Házi feladatként a következő kérdést tette fel: ki tud olyan ácsot, aki még emlékszik  a tornác közepén található tartóoszlop eredeti nevére, ugyanis ennek alakja megegyezik a székely-magyar rovásírás zs betűjével.  A jelenleg elfogadott fogalmi érték a zsenge szó nem illeszthető e helyre. A családom ács őseit már nem tudtam megkérdezni, a fiatalok már nem tudták a választ. Hosszú gondolkodás után- nem kizárt, hogy mégis az ősők segítségével-megtaláltam a szót.  Ez a zsámoly. A szó töve a zsa, amit módosíthatunk zsi-re, zse-re, zso-ra mert a mássalhangzók adják a szó jelentését. Bármelyik így kezdődő szót megnézhetjük, valamilyen tartót, ellentartót, megtartót, öntartót jelentenek, zsandár, zsanér, zsalu, zsák, zseb, zsilip, zsindely, zsinór, zsúp, zsombor.

Az Isterázsa azt jelenti, hogy a Duna (Ister) tartója, a Duna ellen tartó. Ez további magyarázatot kíván. A harmadik és befejező gondolatot Zöldi Lajostól kaptam. Éppen egy Monor környéki terepbejárást tartottunk, amelyen legfőképpen a régiek település építése, vízfelhasználása és a földművelés került szóba. A Strázsáról is beszélt Monor vízrajzával kapcsolatban. Ő mutatta meg a helyszínen, hogy a Strázsa egy vízválasztó "hegy" egyik oldala a Duna felé, másik oldala a Tisza felé vezeti a csapadékot. "a fő vízválasztó a Duna-Tisza közötti hátságon vonul Bajától éjszak-éjszakkeletnek...nyugat, majd egészen éjszak felé fordulva, amely irányát egészen a Cserhát legdélibb nyúlványáig megtartja. Innen a dombok gerinczét követi éjszak-éjszaknyugat felé" ( Borovszky Samu) Erről bővebben Kiss Attila ír a Monori Krónikában. Minket most a Duna, tehát Monor felé eső része érdekel. Itt már megkapjuk a választ a kérdésünkre. Az előbb elmondottakból következik, hogy az ős-Duna meder nem itt volt, de ez a környék az ős-Duna árterületéhez tartozott, és a mai Monorhoz közeli Isterázsahegy (Strázsahegy) volt az ős-Dunát visszatartó természetes "gát". A Duna mai medrétől nagyjából egyenlő távolságra több Strázsa nevű hely is található. Az én véleményem, hogy a strázsa szó a jelentésváltozás után terjedt el. Amikor az emberek már nem emlékeztek az Isterázsa eredeti "feladatára" és jelentésére, akkor egy a magaslat előnyeit kihasználó őr és megfigyelő feladat után torzították el az eredeti szót későbbi szláv nyelvi hatásra. Ettől még a Strázsahegyről messzire el lehet látni és ugyanolyan jó szőlőt terem mint eddig...

Köszönöm, hogy az írásom elolvasták, a témával kapcsolatos észrevételt szívesen fogadok.

Köszönet: Dömötör József, dr. Halász János, Kiss Attila, Kiss Dénes, Koricsánszky Atilla, Marton Zsolt, Práczki István, Zöldi Lajos

Hamarosan olvashatják a monoriak véleményeit az Isterázsáról, mert az ügy folytatódik...